Duino vára és sziklamászás Olaszországban

Gyönyörűséges napsütéses reggelre ébredtünk ezen a napon is, meglepően sok ereje van a reggeli napsugaraknak, rendesen érzi az ember, hogy meleget ad és már látja lelki szemei előtt, hogy a mai nap végre teli szívhatja magát D-vitaminnal, amennyiben olyan programokra fogékony, mint jómagam és kedves barátom.



img_8371.JPG



Rilke Ösvény

Duino-ban lent az út mellett parkoltunk le, főszezonban biztosan sokkal nehezebb parkolóhelyet találni, ahol még csak meg sem büntetnek a rossz helyen való parkolásért. Nekünk ezúttal nagy szerencsénk volt, hiszen két rövidke kör után ráleltem egy csoda jó helyre, ahol még mellettem tökéletesen elfértek a többi autósok. Tehát ez gyorsan ment , a várhoz ugyan fel lehet menni kocsival is, de azt nem ajánlom, hiszen valóban egy csodálatos panorámával rendelkező, köves út vezet el egészen a várig, konkrétan a sziklahegyen végig sétálva érjük el a végcélt egy nem túl megerőltető, de annál jóval többet nyújtó úton.

Birdview - Vogelweit - Madátávlat

img_8370.JPG

Adria-Tenger

Érdemes azt a 25-30 percet gyalog megtenni a Rilke Ösvényen, ami 2 km hosszú Sistianától a Duino váráig tart, végig a sziklagerincen, alattunk a tenger morajlik.

A Rilke Ösvény természetvédelmi terület (Riserva Naturale della Falesi di Duine)



Igazából most jön a legérdekesebb rész, amit kizárólag erős idegzetűeknek ajánlok!

Nem egészen a túraút végén, még valamennyivel a vár bejáratától mi letértünk az útról, egy enyhe balra vett iránnyal. Itt én még nem tudtam, mi vár aznap rám... Mondanom sem kell el voltam ragadtatva már az előbb említett zarándokúttól is. Ezúttal csak azt tudtam mászni fogunk, de azt, hogy hol, azt hogy hogyan, azt hogy mivel illetve pontosabban konkrétan azt hogy minden nélkül a sziklafalon leereszkedünk a tengerpartra minden kibiztosítás nélkül. Az erdőben persze ismerős terepen éreztem magam, nem is volt bennem semmi nyugtalanság, de amint elém tárult a hatalmas kékség, a horizont, a benyúló földnyelv, ahol már korábban kirándultam, azaz ahol az Isonzo folyó beleömlik az Adriába és láttam magam alatt a sziklahegyet valamit a tengerpartot,ahova le kell jutni valahogy, úgy döntöttem szemből vágok neki az etapnak.

img_8409.JPG



Sziklafal, amin másztunk

Valóságos született zergének éreztem magam!!!!!! Full adrenalin járta át az egész testem-lelkem, mert tudtam iszonytatosan ügyetlenke tudok lenni, tudtam, ha itt egy rossz lépés egy nem meggondolt mozdulatot vagyis hibát vétek ide nem jön le értem a mentőosztag.

Lefelé lépdesve a néhány helyen igen keskeny csak pár centis kiálló sziklákon vagy éppen a köztük lévő apró hézagokba dugott cipőorral támasztottam magam, hogy ne zuhanjak a mélybe. Érdekes érzés, hogy valóban bármikor bármi bárhogy bárkivel megtörténhet. Ott lebegett az éltető veszély, az extrém élmény, az adrenalin szaga a levegőben és én ennek részese lehettem!!!!!!!

img_8381.JPG

A paradicsomban



Őszinte könnycseppek hagyták el a szemem vagy csak a sós víz csípte és amiatt folyt a könny vagy káprázik a szemem , mert ettől kevésszer volt szebb és élménydúsabb random titkos szinte megközelíthetetlen tengerparti élményem!!!

Utóirat: Remélem legalább egyszer éjszakázom ezen a szent helyen egy vadkemping keretén belül!